Félreértés ne essék, überfantasztikus- csillámpónis-extatikus érzés édes magzataim nevelése, mégpedig egyedül. Én akartam elválni, jobb így, punk tum. De ha az élethelyzetet nézzük, igényel némi (iszonyat sok) logisztikát, hogy életem területeinek zsetonjait magaménak tudjam. Mert lemondani bármiről? Hát, az nem nagyon megy. I want it all, I want it all!
Azt hiszem, egy általánosságban elmondható dolog lett leírva, igaz, hogy egyperegyben, de ez valahogy mégsem rólam szól. Ez az anyákra háruló súlyról és elvárásokról szól...
Popper Péter szavai jutnak eszembe ezzel kapcsolatban:
"A mai társadalomnak az egyik fő betegsége, hogy mindenütt kimerült nőket lát az ember. Mert a hagyomány is erős, hogy tisztes nőnek családanyának kell lenni, bevásárolni, főzni, gyereket nevelni, az ágyban is jó partnernek kell lenni, no de a szakmájában is előre kell haladni és karriert csinálni. Ennyi bőrt nem lehet lenyúzni egy emberről."
Elöljáróban:
Igen, a háromszög saját. Nem, nem volt tudatos a gyerekek nem-csúcsra való helyezése. De már így marad...
Nem, nem pesszimista írás. Realista. Nem, nem panasz, minden tök jó.
Ha még a főiskolán lennék, és ez egy tanulmány vagy neadjisten szakdolgozat lenne, biztos ezt a címet adnám neki:
A gyermeküket egyedül nevelő anyák dilemmatikus háromszögének elemzése, megoldási stratégiák az egyén szintjén. De a fenti cím jobban leírja ennek a súlyát…
Munkám során megismertem a bűvös befektetési háromszöget, melynek, mint nevében is benne van, befektetésekre vonatkozik. A lényege: a háromszög egy-egy szögénél egy-egy releváns terület található, ilyen a likviditás (hozzáférhetőség), a biztonság és a hozam. Ugye, hogy egy befektetés esetén mindhármat milyen fontosnak tartjuk? Viszont ennek a cuki, de gonosz háromszögnek van egy szabálya: Ha a háromszög 2 csúcsa erős, akkor a harmadik kötelező módon gyenge, mind a három szempontot nem lehet egy befektetésnél érvényesíteni. Magyarán: válassz kettőt, ami fontos, annak tudatában, hogy a harmadik sérül(het).
Ennyit a pénzügyekről, köszi, ha még itt vagy. :D
Egyedülálló anyaként ez a háromszög nagyon megragadta a figyelmem, és elkészítettem a sajátom. Szóval, kettőt válassz, a harmadik sérül. Én azt a három területet vettem alapul, ami úgy gondolom, egy átlag nő életében prioritás. Ezek a következők:
- Gyerekek: gondozásuk, nevelésük, velük való foglalkozás, bölcsibe-oviba-iskolába-edzésre-különórára történő szállítás stb
- Munka: karrier, pénz, szakmai előmenetel stb
- Magánélet: én-idő, szerelmi élet, barátok, szórakozás stb
Persze nagyon egyénfüggő, hogy egy-egy területbe mi tartozik bele, ez a sajátom.
A finomság igazából innentől kezdődik:
Észrevettem, hogy valóban csak két területre tudok koncentrálni egyszerre. Lehet csak én vagyok ilyen szerencsétlen, de hiába akartam egyszerre mind a hármat, úgy sosem ment.
Ha a gyerekeimre és a magánéletemre koncentráltam, nem tudtam elegendő figyelmet fordítani a munkámra. Ha a munkámra és a magánéletemre, úgy éreztem, kevés időt szentelek a gyerekeimnek, ha a munkára és a gyerekekre, akkor nono én-idő, meg szerelmi élet és társai. Őszinte elismerésem, ha valaki profi zsonglőr szintjén, mindhárom tányérral egyszerre tud egyensúlyozni. Nálam törtek a tányérok…
A 20 milliós kérdés pedig az: melyik kettő terület legyen kiemelt? A csemeték nyilván mindenképp benne vannak a pikszisben, de ha valaki mondjuk olyan területen dolgozik mint én (teljesítményarányos- bérezés, karrierszint-ugrási lehetőség, szép kereseti lehetőség stb), akkor a kérdés okoz némi fejtörést. Így hát nálam váltakozás, és kompenzálás figyelhető meg. Vannak napok, mikor a párosok váltakoznak. És bevallom, javarészt a gyerekek benne vannak a top kettőben, de mivel már rég letettem arról, hogy önmagam a tökéletes anya jelmezébe bújtassam, vállalom, hogy van olyan nap, ami mondjuk a munkáról és az én-időről szól. (Ez nem jelenti azt, hogy zéró figyelem koncentrálódik rájuk, csupán annyit, hogy a másik kettő hangsúlyosabb.) Piciny lelkem ezt hálás lelkiismeret-furdalással és mint fentebb írtam, kompenzálással adja tudtomra. Tehát: Az a hipotézisem, hogy egy dolgozó, karriert építeni vágyó, gyermekkel rendelkező egyedülálló anya a három terület közül egyszerre, egy időszakban maximum két területre tud koncentrálni, a harmadik sérül. Továbbá, ezek a területek időszakosan váltakoz(hat)nak.
Ez végülis a saját megoldási stratégiám is: a hangsúlyos kettőt váltogatom, arra az időszakra a harmadik picit háttérbe szorul. Aztán csere. Ennek sajnos az a következménye, a hátrányban maradt harmadiknál be kell hozni „valamit”…. Más egyéb megoldási stratégia lehet a, a munkáról b., szabadidőről, magánéletről való lemondás. Nekem ez nem sikerült, ahogy írtam is, én mindent akarok, nem szeretnék hiányt az életemben. Az egész helyzetet tényleg ahhoz a mutatványoshoz tudom hasonlítani, aki asztalra helyezett pálcákon igyekszik forgatva megtartani a tányérokat. Lehetséges vajon eljutni oda, hogy ne törjön a tányér? Zsonglőrök, mi a véleményetek?
(jelige: Hiper-szuper, mindentjobbantudó ősanyák, kíméljetek. Őrizzük meg nyugalmunkat. :D )
